Budapest, Váci út 40-46.
A hazai gépgyártás egyik fontos és meghatározó cége, a „Vulkán" Gépgyár előfutáraként a svájci származású Brogle József és Müller József Elek gépészek 1867-ben mintegy 20-25 munkást foglalkoztató rostalemez-gyártó és egyéb mezőgazdasági gépeket készítő és javító kisüzemet alapítottak a Fegyvergyár (ma Szent István körút) utcában. Az egyszerű cséplőgépekhez kapcsolódó rostákat ekkoriban kisiparosok is készítették, de rövidesen a néhány nagyobb és fontosabb gyártó közé tartozott a Brogle és Müller-féle vállalkozás.
Bővebben:
1872-ben J. Brogle & Müller cégnévvel jegyezte be a főleg rostákat és más mezőgazdasági eszközöket gyártó társas vállalkozást a cégbíróság. Az 1882-től - társa kiválását követően - Brogle József gazdasági gépgyáros- és rostalemezgyár tulajdonos egyéni vállalkozásként vezette tovább az 1885-ben a Külső-Váci útra átköltözött és komoly gépgyárrá fejlődő, a Külső-Váci út 46-52. (Váci út 40-46.) - Wahrmann (ma Victor Hugó) utca - Visegrádi utca határolta tömbön fekvő, ekkoriban már 100-150 alkalmazottal dolgozó üzemet. 1886-ban történt elhalálozását követően özvegye és három kiskorú gyermeke (gyámja révén) már inkább csak képviselte, mint vezette a gépgyárat, mivel azt már a következő évben csődeljárás alá vonták. A Graepel Hugó vezette Marshall Sons & Co. Ltd. magyarországi vezérképviselete 1888-ban megvásárolta Brogle-féle gyártelepet és oda helyezte át üzemét.
Budapest az 1880-as évekre - ha mennyiségileg nem is, de kvalitásaiban igen - a kontinens első malomvárosává vált, s ez a tény nem maradt ismeretlen az egész világot behálózó érdekeltségi körrel rendelkező gainsboroughi Marshall-gépgyár tulajdonosai előtt. A cég egyik tulajdonosa, Henry D. Marshall vejét, Graepel Hugót bízta meg egy magyarországi fióktelep létesítésével.
Az üzem 1882-ben a jelenlegi Podmaniczky utca 1 6. sz. alatt kezdte meg a működését, mint a Marshall Sons & Co. Ltd. magyarországi vezérképviselete, Graepel Hugó gazdasági gépkereskedő és gépjavítási üzlettulajdonossal az élén. Graepel nagy szaktudással, felkészültséggel és körültekintéssel vezette a gyárat, ahol eleinte kisebb mezőgazdasági- és egyéb gépeket gyártottak, illetve ezek javításával is foglalkoztak.
Amikor már kicsinek bizonyult a Podmaniczky utcai gyártelep, 1890-ben megvásárolta a Váci út 40-46. sz. alatti volt Brogle-féle gyártelepet és üzemét ide helyezte át. Ebben az időben kezdték el nagyüzemi módon gyártani a malomgépeket, a gabona- és daratisztítókat, a kisebb-nagyobb malmok berendezését. A malomépítészet és a malomgép-gyártás iránti kereslet ekkoriban olyan nagy volt, hogy az egyre növekvő gyárban az 1890-es évek derekán már kb. 400 munkást foglalkoztattak.
A gyártmányskála komoly gépgyárhoz illően tekintélyes: Tischbein- és más kombinált gőzkazánok, szívógázmotoros telepek 1 2-11 5 lóerős teljesítőképességgel, szívó- és nyomószivattyúk, gőzszivattyúk, kazán táp- és víz-szivattyúk, turbinák, vízikerekek, serleges felvonók, szállítócsigák, gabonamérlegek, különféle tizedes mérlegek, gabonatisztító készülékek, Graepel szabadalom szerinti triőrök és osztályozógépek, szitálógépek, síksziták, Ganz szabadalom szerinti hengerszékek, szállítható malmok és darálók, malomjáratok és alkatrészeik, kőtörő- és téglagyári gépek, kendertörő-járatok, exhausztorok, közlőművek és tengelykapcsolók, szíjkerekek és kötélkorongok, acélsodrony-szövetek, lyukasztott lemezek, továbbá forgalmazták az angliai Hornsby cég nyersolajmotorjait és a Marshall-féle cég gőzlokomobiljait és fekvő compaund-rendszerű gőzgépeit.
Saját szabadalmai elsősorban a gabonatisztítók és osztályozók körébe tartoztak. 1902-ben látott napvilágot a szabadalmaztatott Graepel Hugó-féle törekrosta, amely szabadalom alkalmazásával kb. 90 %-kal kevesebb gabonaszem ment kárba. A termelés méreteit jelzi, hogy évente mintegy 1500 db. malomgépet, 1000 db. konkolyozót gyártottak.
A gyár növekvő mennyiségben exportált Ausztriába, de főleg Romániába.
1907-ben az addigi egyéni cég átalakításával betéti társasággá alakultak, s a nagyobb tőkeigény kielégítése érdekében is a Marshall Sons & Co. Ltd. kültagként belépett. 1909-ben meghalt az alapító Graepel Hugó, akinek cégbeli helyét fia, Graepel Harry foglalta el.
A gyár üzemét 1915 tavaszán Kőbányára helyezték át, bár a háborús események és azt követően a malomipari berendezések iránti jelentősen megcsappant érdeklődés okozta kisebb válsághelyzet miatt is a Váci úti telephely végleges elhagyása csak 1928-ra fejeződött be. 1917-ben fejléces levélpapírjukon azonban már ez állt: Graepel Hugó betéti társaság - Malomépítészet, Gép- és Rostalemezgyár, Budapest, X. Szlávy u. 20-30.
A félig kiürült telephelyre tette át 1920-ban a székhelyét a Váci út. 141. sz. alól a Heisler Sándor malomkő gyáros és a magyar Általános Gépgyár Rt. Közös alapítású cége, a Magyar Általános Gépforgalmi Betéti Társaság Heisler Sándor és Társa cég. A társas vállalkozásból 1923-ban „megfelelő ellenérték fejében" kilépett a MÁG, amikortól is azt egyedüli tulajdonosként a Heisler házaspár birtokolta. A nevében változatlanul maradt cég már csak vegetált, s az alapító Heisler Sándor 1933-ban bekövetkezett halálával be is szüntette a működését. Mint nem működő vállalatot 1935-ben hivatalból törölték a cégek sorából.
A Graepel-féle gyár helyén, a Váci út 44. és 46. sz. alatt 1940 körül modern lakóházakat emeltek. A kőbányai főtelephelyű vállalatot 1949. évi államosítása során ideiglenesen az Első Magyar Gazdasági Gépgyárhoz csatolták, 1950-től Malomgépgyár néven önálló vállalatként működött, majd 1963-ban beolvadt a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárba.